A bölcső a lakószoba ideiglenes tartozéka volt. Amikor gyermek született a családban, legtöbbször az ágy mellé állították, hogy az édesanya könnyen ringathassa. A tájház bölcsője faragással van díszítve, használói szürkére festették. A bölcsőben elhelyezett baba ágyneműje és pólyája fehér, hímzett díszítésű. Ezeket a textíliákat főleg ünnepeken, keresztelőn használták. A tájház bölcsője a lakószobában, a szülők ágya mellett található. Méretei: hosszúság 98 cm, szélesség 51 cm, magasság 71 cm.
Ez a fontos bútordarab a konyhában és a szobában is megtalálható. Az asztalosok által készített bútordarabon a lefelé keskenyedő, egyszerű lábakat fent egy káva erősíti. Az asztalhoz a legtöbb esetben egy vagy két kihúzható fiók is tartozik. Ebben az evőeszközöket tárolták. Az asztalosok gyártotta asztal többnyire puhafából készült, barnára festett. Az asztalnál kötött ülésrend érvényesült, a házigazdával a főhelyen, jobbján a legidősebb fiúval vagy a megbecsült vendéggel. A fotón látható asztal a tájház lakószobájában áll. Méretei: hosszúság 155 cm, szélesség 90 cm, magasság 82 cm.
Neve a német „Schublade” (fiók) szóból származik. A 19. század derekán terjedt el a parasztság körében a fiókos szekrény (sublót, komód), és nagyon gyorsan népszerűvé vált. Praktikus tárolótere révén gyorsan átvette a festett láda (menyasszonyi kelengyebútor) szerepét, sőt olcsóbb volta következtében a szekrény általános használatba vételét is hátráltatta. Fiókjaiban különböző textíliákat tároltak. A tisztaszoba főfalához állítva, terítővel letakarva a katolikus családoknál szinte házioltárként szolgált. Vallási tárgyak (imakönyv, szobrocska, kereszt), családi emléktárgyak, ünnepi csészék kiállító helyévé vált. Méretei: hosszúsága: 136 cm, szélessége: 97 cm, mélysége: 63 cm.
A láda az egyik legrégebbi tárolóbútor. A durva deszkákból ácsolt ősi változat után a 18. századtól terjedt el az asztalosmesterek által készített, fűrészelt, gyalult, festett deszkákból gyártott láda.
Eredetileg kelengyebútor volt, s ennek megfelelően díszített, főleg festett virágozással esetleg faragással készült. Jellemző volt a festett díszítése, esetleg az elején vagy tetejének belsejében feltűnően elhelyezett név és évszám. A ládáknak közös felépítésük mellett jegye a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a „ládafia”. Szokás szerint a ládában vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tároltak benne.
A tájház festett ládája a lakószobában áll. Előlapján jól olvasható a tulajdonos neve és az évszám: „Barbara Hoffer 1898” A láda előlapja és fedele kék alapú, virágmintákat, valamint fa intarziákat tartalmaz. Belsejében nálunk is megtalálható a kis rekesz, a „ládafia”. Méretei: szélesség: 120 cm, magasság: 60 cm, mélység: 60 cm.