2016. augusztus 14. Hargitai Éva (eva.hargitai@mediaworks.hu)
A település határában, fák ölelésében rejtőzik a falu egyik legrégebbi történelmi emléke, az ótemplom, amely a megyében is kiemelkedő értéket képvisel történeti és vallási szempontból egyaránt.
Jelenleg az önkormányzat tartja rendben a cikói ótemplom környékét (Fotó: Makovics Kornél)
A falu helyén egykor állt város, Széplak határában épült templom, illetve szentélyének romja sok elméletet ihletett. Szekér József, a Bonyhádi Városvédő Kör elnöke elmondta, az 1800-as években sokan azt gondolták, hogy ez a cikádori ciszterci apátság lehetett, amelyet II. Géza alapított 1140 és 1150 között. Békefi Remig páter az 1890-es évek végén két nap alatt kiásatta a romot 30 cikói munkással - tette hozzá a helytörténész.
Nem egyedülálló
A Völgység gazdag templom romokban, ami nem véletlen, hiszen csak Bonyhád mai területén körülbelül nyolc középkori falu volt, és mindegyik rendelkezett templommal. Valószínűleg a legnagyobb a széplaki volt, de például Zomba felé menet a föld alatt egy Fülöpszerdahely nevű település romjai rejtőznek, amelynek egyes feltételezések szerint akár háromhajós temploma is lehetett. Hidas felé menet, Szentmáriademeternél a légi felvételek szerint két templom is lehetett egymás mellett, egy gótikus és egy korábbi. Az egykori falu határa egyébként a Fáy lakótelepnél található.
Munkájuk nyomán kiderült, hogy nincsen a templomhoz közvetlenül csatlakozó kolostor rész, és a cikói nem a cikádori rom, amit később Bátaszéken találtak meg. Sokáig élt a feltételezés, mely szerint johannitáké volt, jelenleg viszont úgy vélik, hogy a cikói templomot a stefanita rend építette egy apátsághoz. A II. Géza által Szent István emlékére alapított lovagrend jellemzője, hogy nemcsak szállást adtak a zarándokoknak, hanem gyógyították is őket. A stefaniták az ispotály fenntartása mellett katonai feladatokat is elláttak és erősítették a vallást. Abban, hogy ilyen jelentős rendeket telepített a környékre, szerepet játszhatott II. Géza személyes kapcsolódása a megyéhez. A király ugyanis 1130-ban Tolnán született, itt töltötte a fiatalságát.
A templom a török hódoltság idején ment tönkre, az 1700-as évektől már csak romjai láthatóak. A betelepülő németek itt tartották miséiket, amíg saját templomukat meg nem építették, de a szentély a mai napig búcsújáró helye a környező települések német lakosságának, számos csodatétel története kapcsolódik hozzá.
Az ótemplomra ráférne a felújítás– mondta Szekér József. A szentély tetőszerkezetén befolyik a víz, van néhány repedés a boltozatban. Az idő romboló munkáját igazolják korábbi grafikák, például egy az 1800-as évek végén készült rajzon is jól látszik, hogy az oromfalak még sokkal jobb állapotban vannak.
Szeretnék a jövőjét megalapozni
Szekér József kiemelte, szeretnék elérni, hogy ez a jelentős történelmi, vallási emlék ne legyen az enyészeté, minél többen láthassák. Keresik a pályázati lehetőségeket, hogy az állagmegóváson túl be lehessen kapcsolni a helyet akár az egyházi, akár a turisztikai hasznosításba. Az Örökségvédelmi Hivatal támogatná a templom helyreállítását, viszont ezt ásatáshoz köti, amire nincs pénz. Az egyházi támogatásról lemaradtak. A ma is rendelkező stefanita rendet is megkereste az ügyben. Ők is szívesen fogadták kezdeményezését, hozzá is járulnának ahhoz, hogy új vallási életet vigyenek a helybe. A templom sorsát össze lehetne kötni az érintett települések Géza kultuszának erősítésével, Bátaszéken ennek már nagy hagyományai vannak, de Tolnát és Cikót is be lehetne vonni, akár egy túraútvonallal, közös programokkal. Felvetette, hogy a király emléke előtt tisztelegve a halála évfordulóján is tarthatnának egy misét.
Készítettek rekonstrukciót
A templomnak a szentélye és a szentély feletti oromzata maradt fenn, ami lehetővé teszi a rekonstrukcióját, mondta Szekér József, hozzátéve, hogy e szerint impozáns, gyönyörűen díszített épület volt. Az első építési periódus során egy hajó, annak nyugati oldalán két torony, keleti oldalán egy nagyszentély, amellett pedig északi és déli irányban egy-egy kisebb szentély készült el. Több olyan faragvány is előkerült, amely a román stílusú templomot díszítette, és amelyekről megállapítható, hogy ugyanolyanok, mint amelyek a pécsi székesegyház 1140 és 1150 közötti átépítésénél készültek. Így feltehető, hogy ugyanazok a mesterek dolgoztak rajtuk. Alapító okirat hiányában ezekből derül ki a templom építési ideje. Később gótikus kápolnákat, illetve mellékhajókat, a stílushoz illeszkedő elemekkel díszítették az épületet, amelyet újabb támpillérekkel is megerősítettek.
